Szeptember másodikán nyomtatva is megjelenik A fegyverforgató harmadik része, a Baljós Szövetségek.
Nagy örömömre többen már ebookban is olvastátok, és már a negyedik részt várjátok. Most picit nektek szeretnék kedvezni. :)
A facebook csoportban többen is azt mondtátok, hogy szívesen olvasnátok részletet a Tökéletes Aszaszinból, ami egyébként nagyon jól halad. :D
Szóval hoztam egy kis részletet. Ez a 6. fejezet eleje, és szerintem nagyon cuki. *.*
Ebben a jelenetben a démon és Citra van főszerepben, így különösebben nem spoileres. Persze ez függ attól, hogy ki hol tart az olvasásban.
 |
| Kép forrása: Sisa Krisztina saját alkotása |
Mivel nem tudhatom, ki szeretné elolvasni ezt a cikket, így felhívom a figyelmeteket:
A démon nem távozott azonnal, Harto engedélyével bemehetett a kovácsműhely szentélyébe. Megaira a belső kertben figyelte a fiút és Citrát. A démont láthatólag kizárólag az idős nő érdekelte.
– Miért legyeskedsz körülöttem? – morogta Citra.
Billy mindkét szeme mattfeketén vizslatta a nőt, közben mosolygott, de nála sosem lehetett eldönteni, hogy jókedvében teszi, vagy mert rosszban sántikál.
– Rég láttalak – szólalt meg.
Citra megadóan felsóhajtott.
– És milyen jó volt nekem – mondta. – Egészen mostanáig. Mit akarsz tőlem?
Citra származásából kifolyólag nem volt magas, még úgy sem, hogy kora ellenére tökéletesen ki tudta húzni magát. Ezzel szemben Billy, bár fiatal, de nyurga legény volt. Majdnem egy egész fejjel magasodott a házsártos nő fölé, így Citrának fel kellett emelnie a tekintetét, ha a fiú szemébe akart nézni.
A démon egészen közel hajolt hozzá.
– Te még mindig szép vagy – suttogta.
Megaira életében előszőr látott őszinte döbbenetet, és némi lányos zavart Citrán. A nő arcán halvány pír jelent meg, amit kreol bőre miatt alig lehetett észrevenni, de Megaira biztos volt benne, ha ő kiszúrta, akkor a démon is.
Citra ösztönösen ősz hajához emelte a kezét, amit mindig kontyban hordott. Meglapogatta, mint aki meg akarja igazítani, majd mintha észhez tért volna, leeresztette a kezét. Döbbent arca ismét a mogorva cinizmus álarcát öltötte fel.
– Ne szédíts! Mit akarsz?
– Téged – felelte a fiú. Hatalmas vigyorra húzta a száját, amitől kivillantak hegyes fogai.
Citra a szemét forgatta.
– Maholnap nyolcvankilenc éves leszek. Miért hiszed, hogy még mindig a bolondját járathatod velem?
– Csak mókázom.
– Igen, te mindig csak mókázol – vonta össze a szemöldökét a nő. – Bár nem számítottam rá, de egy bocsánatkérés azért jólesett volna. Nem tudtam neked segíteni, de akartam. Bíztam benned, erre kihasználtál – magyarázta, majd Megaira felé biccentett – Tőle megkaptad, amit akartál. Szabad vagy. Egyszer az életben ne ködösíts, és mondd el végre, mit akarsz tőlem.
Billy hátrébb hajolt, hátra tette a kezét, és lassan körbejárta a nőt.
– Milyen életed volt? – kérdezte.
– Komolyan ez érdekel?
– Igen.
Citra a szemét forgatta, de belement a játékba.
– Képzeld, jó életem volt. Nem voltál benne, így nem volt, aki elrontsa.
A démon felnevetett, de Megaira keserűséget hallott a hangjában.
– Semmit nem változtál, gyönyörűm – búgta a nőnek, közben megcirógatta az arcát.
– Az a baj, hogy te sem – morogta a nő. – Komolyan egy kölyök bőrében udvarolsz nekem?
A démon vállat vont.
– Ez csak egy test. Elhasználódik, mint az összes többi.
Citra türelmetlenné vált.
– Engedd elő a fiút, beszélni akarok vele.
Billy fekete szeme zölddé vált, hegyes fogai eltűntek. Zavartan meredt Citrára, elvörösödött, majd a föld felé kapta a tekintetét.
– Ne haragudjon – hebegte. – Én nem… én nem…
– Nem te voltál, ne remegj – tromfolta a fiút Citra. A szigora úgy tűnt segít. Billy zavara enyhült.
– Az a simlis soha nem fog velem őszintén beszélni – magyarázta a nő. – Szóval téged kérdezlek, miben sántikál, amihez én is kellek neki?
– Semmiben – döbbent meg Billy.
– Biztos?
– Igen.
– Akkor miért sündörög körülöttem, amióta idejöttetek?
– Hát nem tudja?
– Mit kéne tudnom?
Billy elmosolyodott, ezúttal kedvesen, nem úgy, ahogy a démon szokott.
– Asszonyom, a démon szer… – kezdte, de nem tudta befejezni, mert Liber átvette fölötte az uralmat. – Elég lesz öcskös, jóból is megárt a sok.
Citra morgott valamit az orra alatt, majd faképnél hagyta a démont. Megaira ezt a pillanatot érezte megfelelőnek, hogy a fiúhoz lépjen.
Setan két lábra emelkedett, láncát megfeszítve próbált Liberre támadni, de a lány nem hagyta.
– Ne pazarold az időd Citrára.
– Azt teszek, amit akarok, husi – vicsorgott a lányra vészjóslón a fiú.
– Persze – helyeselt Megaira –, egészen addig, amíg mást nem parancsolok.
Billy egyébként barátságos arca teljesen elkomorult. Rá sem lehetett ismerni.
– Most untam meg a társaságod – morogta, és elindult a kijárat felé, de félúton visszafordult. – Nekem mindegy milyen ronda dolgokat fogunk tenni, és mennyi embert ölünk meg, de ha Citrának baja esik, akkor megöllek.
A fegyverforgató eddig megjelent részei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése