|
| Fotó: kabarkotapati.com |
Aki olvasta A fegyverforgató első részét, a Fegyverek Házát, annak bizonyára ismerős, ha azt mondom, hogy Setan Kobernek létezik egy legendája arról, hogyan kovácsolták, és kinek a fegyvere lett, majd hogyan végzett vele.
|
| Fotó: Anton Tsap |
1977 tele
Charlie a lágyan szállingózó hóesésben boldogan ugráló Nolant figyelte. A fiút még a szeme alatt virító monokli sem zavarta jókedvében. Megnyerték az első olyan bunyójukat, aminek pénzes tétje volt. Ez nagy mérföldkő volt a tizenkét éves fiú életében, így Charlie nem akarta elrontani a jókedvét.
|
| Fotó: pixabay.com |
Zoli épp egy hatalmas barna kartondobozt cipelt ki az udvarra. A szülei kérték, hogy nézze át az összes dolgát, és dobálja ki, amire nincs már szüksége. Apukája még egy hordót is felállított a kertben, és tüzet rakott benne, hogy az éghető szemetet abba rakja.
|
| Fotó: pixabay.com |
Lukasz elmélyülten figyelte a Bunsen-égő lángja fölé tartott lombikot. Időnként sűrű, barna hajába túrt. Az áttetsző folyadék, amit melegített a hő hatására lassan elszíneződött; sűrű méregzöld masszává vált.
A laborja, amit az alagsorban rendezett be, bár tágas volt, de sötét. Csupán pár kisebb olvasólámpa égett imitt-amott, és a Bunsen-égő lángja, aminek fénye ott táncolt az arcán.
